Többen érdeklődtetek a hétvégi versennyel kapcsolatban, amiről eddig még nem nyilatkoztam, nem véletlenül ;)
Köszönöm mindenkinek az energiát és a szurkolást, de a versenyt nem tudtam befejezni.
Monspart Saroltától olvastam egyszer olyasmit, hogy meg kell tanulnod veszíteni ahhoz, hogy győzni tudj. Jó-jó, de kérdem én: még háááányszor kell veszítenem, hmm? Mert ha a vesztésekből indulok ki, akkor ebből aztán gigantikus nyereség kell hogy keletkezzen majd egyszer :D
Röviden:
Minden szuper
volt: gyönyörű volt a táj, igazi pólós-rövidnacis futóidő volt, imádtam az 1km-es körpályát, és a világ legjobb segítője (a férjem) frissített. A 3.óra után azonban egyszercsak bezsibbadt az egész bal lábam, alig tudtam megemelni. Ekkor lassítottam, megálltam picit nyújtani, bevágtam egy kis magnéziumot, sétáltam, futóiskoláztam, térdszorítót vettem fel, mentálisan tréningeztem magam arra, hogy ez csak fantomfájdalom, picit megálltam bőgni, aztán zenét dugtam a fülembe. De a helyzet csak rosszabbodott. A zsibbadást éles, szúró fájdalom váltotta fel. Ekkor már be tudtam lőni a fájdalom forrását, ami a bal térdem volt, nyilván, mi más lehetett volna, ha nem térd...
45 perc szerencsétlenkedés és fél lábon szökdécselés után kiszálltam. Többen mondták ott, hogy ne adjam fel, ha kell, akkor sétálva, de csináljam meg a maradék 2 órát.
Addig értettem ezzel egyet, amíg eszembe nem jutott a decemberi csömöri verseny, ahol a táv felénél lesérült a jobb térdem, de nem szálltam ki, hanem fájós térddel lefutottam még a maradék 7 km-t. Ezután pedig (gondolom emlékeztek) 6 hónapra lesérültem.Na ezt most nagyon nem akartam. Tudtam, hogy ha tovább megyek, akkor annak rossz vége lesz. És most végre hallgattam a testem jelzésére, és egy cseppet sem érdekelt, hogy megint húzhatom a strigulát a feladott versenyek tábláján.
Nem tudom most mekkora kár keletkezett, és hogy mikor fogok tudni újra futni. Elkeseredve viszont nem vagyok. Miért lennék? Három hete 50km-t futottam, tudom, hogy képes vagyok 6 órát futni. Azt is tudom, hogy sok hibát vétettem a felkészülésem során, és most azon vagyok, hogy ezeket legközelebb ne kövessem el újra.
