Ahhoz, hogy a legjobb formámat tudjam hozni a futásban - nincs mese- oda kell figyelnem az étkezésemre. Próbálok úgy táplálkozni, hogy minél értékesebb anyagokat vigyek be a szervezetembe, hiszen már Hippokratész is megmondta, hogy „gyógyszered legyen ételed, s ételed legyen gyógyszered”. Ezt azonban sokszor elfelejtjük. Az ételek ugyanis sokkal lassabban fejtik ki hatásukat, mint mondjuk a tabletták, vitaminok, vagy gyógykészítmények hatóanyagai, mégis sokkal erőteljesebben képesek befolyásolni testünk rendszereit. Saját magamon tapasztalom a "gyógyító ételek" hatását. Mióta odafigyelek arra, mit eszek, azóta sokkal szebb lett a bőröm, a hajam, és a közérzetem is jobb. Nem diétázok, sosem éhezek, csupán szelektálok. Elhagytam a
fehérlisztet (a gluténérzékenységem miatt egyéb (teljes kiőrlésű) gabonák is kilőve) és a cukrot.
Kellesz nekem
Nemrég közzétettem a fasírt receptemet, ami a nagyérdemű többségének tetszett, ám akadtak olyanok, akik vértől habzó szájjal jelezték, hogy mi a pét gondolok én, hogy azt hiszem az a jó, ha kiiktatjuk a szénhidrátot az étkezéseinkből. Mindezt csak azért, mert egy alacsony szénhidráttartalommal rendelkező alapanyagot használtam.
Futóként igenis van szükségem szénhidrátra, különben nem tudnék teljesíteni. Sőt nemfutóként is, merthogy mindenkinek, ugyan más-más mennyiségben, de szüksége van szénhidrátra. Naná, hiszen ez a legnagyobb energiaforrása a szervezetünknek (és agyunknak). A szénhidrátmegvonás pedig többek közt fáradékonysággal, agresszivitással, rossz közérzettel jár (habzó szájú kommentelők, lehet, hogy inkább ti nem esztek szénhidrátot?). Rengeteg kalkulátor létezik, amivel ki lehet számolni a szükséges napi mennyiséget, pl. itt is egy.
A jó, a rossz és a mérték
Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy a szükséges mennyiséget mondjuk egy kis csokikával, finomlisztes cuccal, vagy zabpehellyel, esetleg némi gyümölccsel és zöldségekkel visszük be. Vannak ugyanis az egyszerű, azaz rossz; és az összetett, tehát jó szénhidrátok. Előbbiek táborába tartoznak a finomított lisztek és cukrok, amik semmilyen hasznos tápanyagot nem, vagy alig tartalmaznak. Gyorsan emelik meg a vércukorszintet, ami pedig például a zsírrá alakulás kockázatát növeli. Az utóbbiak táborához tartozó élelmiszerek azonban nem emelik gyorsan a vércukorszintet, és sokáig ellátnak a jóllakottság kellemes érzésével. Ha egy nap viszonylag sok zöldséget és gyümölcsöt tolok be, akkor vacsira értelemszerűen alacsony szénhidráttartalmú ételeket választok. Ezért született meg a szinte teljesen szénhidrátmentes fasírt receptem is.
Bab, lencse, édesburgonya, zabpehely, bogyós gyümik, rozs, magvak, teljes kiőrlésű gabonák
Napi étkezéseink legalább harmada összetett (jó) szénhidrátból kellene, hogy álljon, a felsoroltak pedig tökéletes összetett szénhidrát források: tele vannak rostokkal, ásványi anyagokkal, előbbiek még fehérjét is tartalmaznak.
Válassz okosan
A glikémiás index (a továbbiakban GI) azt mutatja, hogy az adott ételben található szénhidrát milyen gyorsan emeli meg a vércukorszintet. Korábban úgy gondolták, hogy minél magasabb a GI, annál jobban terheljük vele a szervezetünket. Azonban az egyik legideálisabb diétás alapanyag, az ananász magas GI-vel rendelkezik. Akkor most mi van? Csupán annyi, hogy azzal a dologgal nem számoltak, hogy az ananász sok rostot, vizet és viszonylag kevés szénhidrátot tartalmaz, emiatt mégsem képes gyorsan emelni a vércukorszintet. De mégis volt értelme kitalálni a GI-t, mert ez az alapja a glikémiás terhelésnek, azaz a GL-nek (a GI és az adott étel szénhidráttartalmának szorzata, osztva százzal), amit a pontosítás miatt vezettek be. Ez az egész kábé annyit jelent, hogy már nem a GI, hanem a GL az úr a háznál, őt kell nézni ahhoz, hogy megtudjuk: melyik szénhidrátot érdemes választani. Mutatom.
étel | adag | GI | szénhidrát- tartalom (g) |
GL | |
---|---|---|---|---|---|
Magas GI (60-100) |
Barna rizs (főtt) | 180 g | 76 | 58 | 44,1 |
Fehér rizs (főtt) | 180 g | 87 | 56 | 48,7 | |
Croissant | 60 g | 67 | 23 | 15,4 | |
Sült burgonya | 180 g | 85 | 22 | 18,7 | |
Sárgadinnye | 200 g | 65 | 6 | 3,9 | |
Ananász | 160 g | 66 | 16 | 10,6 | |
Mars csoki | 65 g | 68 | 43 | 29,2 | |
Közepes GI (40-60) |
Zabpehely | 40 g | 55 | 24 | 13,2 |
Kajszibarack | 120 g | 57 | 9 | 5,1 | |
Narancs | 200 g | 44 | 12 | 5,3 | |
Alacsony GI (0-40) |
Vesebab | 120 g | 27 | 20 | 5,4 |
Alma | 200 g | 38 | 24 | 9,1 | |
Grépfrút | 160 g | 25 | 10 | 2,5 | |
Mogyoró | 50 g | 14 | 4 | 0,6 |
Alacsony GL, kevésbé terhelő = GL<10
Közepesen terhelő 11-19 közötti GL
Nagy terhelés = GL>20
A kis GI ételek GL-je szinte mindig kicsi, de a nagy GI értékű ételek GL-je okozhat meglepetéseket, terjedhet kicsitől a nagyig. Nézd csak!
GI szerint a magas, tehát a kerülendő kategóriába tartozik az ananász és a Mars csoki is.
Szénhidráttartalma azonban a Marsnak jóval magasabb, vagyis majdnem fél kg ananászt kellene ennünk ahhoz, hogy egy 65 g-os Mars csokival egyenértékű GL-t kapjunk. Akkor már inkább az ananász jöjjön nasinak,vagy uzsinak, nem?
Aztán ott a rizs, ami elég gyatra értékekkel rendelkezik. Fujj, akkor soha többé rizst! Nem, csak viccelek :) A benne lévő fehérje, zsír és a kevéske ásványianyag-és nyomelemtartalom azért még értékes szénhidrátforrássá teszi őt. A megoldás az, ha a magas GL értékű ételeket az alacsony értékűekkel (pl. saláták, magvak, husik) kombináljuk. De mivel soha semmi nem csak fekete-fehér, az ételek glikémiás hatásával sincs ez másképp, mert egyéb tényezők is közrejátszanak:
- pl. minél érettebb a gyümi, annál nagyobb a GI-je
- vagy ha egészben fogyasztjuk a narancsot, az kisebb GI-t eredményez, mintha facsarva, narancsléként innánk
- a roppanósra főtt rizs GI-je pedig közepes, míg a teljesen megfőtté magas
Szóval annak, aki nem valamilyen betegséggel küzd, hanem csak egészségesebben, szeretne étkezni, vagy formásabban kinézni, nem kell foggal-körömmel ragaszkodnia mindenféle számokhoz. Én meg maradok a jól bevált módszeremnél (semmi fehérliszt, semmi fehércukor), aztán néha-néha rápillantok a nagy GI-GL halmazra, csak a biztonság kedvéért ;)
Ha tetszett, köszönöm, hogy megosztod ;)
Forrás:
A kép forrása: