A tavalyi évem fele a sérülés jegyében telt. Januártól júniusig csak jegeltem, nyújtottam, hengereztem, meg sebet nyalogattam. Idén (meg tulajdonképpen soha többé) nem szeretnék ezzel vacakolni, jó lenne most már végre futni is egy kicsit ;)

A későbbi sérülések elkerülése érdekében az edzőm ("a Nándi") azt javasolta, hogy csináljunk egy futómozgás elemzést. Naná, hogy beleegyeztem! Még a fényevésre is hajlandó lennék, csak nehogy újra lesérüljek.

Magát a vizsgálatot nem igazán tudtam hova tenni: abszolút nem csigázott fel a dolog, épp ezért egyáltalán nem gondoltam volna, hogy nemcsak értelme lesz ennek az egész elemzésnek, és megoldást nyújt a sérüléseimre, de még a gyorsulásban is segítségemre lehet.

Első lépésként időpontot foglaltam az ENSPORT honlapján. Szeretem ezt a csapatot, főleg Dalmát (bocs Nándi :D), aki egyszer úgy helyrerakta a fájdogáló sarkamat, hogy neki köszönhetően nem lett végül a dologból sérülés. Ha valamim fájni kezd, ő az első, akihez fordulok. Természetes volt hát, hogy őt választottam vizsgálatvezetőnek. Mikor beléptem az ajtón, már ahogy rám nézett tudtam, hogy valami nem okés, mert gyanúsan csak annyit kérdezett, hogy hoztam-e rövidet? Hoztam volna én, de mivel kocsival közlekedek, most azért nem szerettem volna inni, pedig rámférne :D Nyilván ő a rövidnacira gondolt, nade azt se vittem. Látjátok? Már most itt az első tanácsom: ha ti is mozgáselemzésre mentek, vigyetek rövidet!! ;)

Első körben alaposan átbeszéltük a korábbi és a jelenlegi (ja, az szerencsére most nincs) sérüléseimet, és rögzítettük azt, hogy hány kiló vagyok, milyen magas, illetve milyen cipőkben futok. Már a cipő kopása is beszédes volt: mindkét sarok kopott, a bal dominánsan- volt a diagnózis. Az én cipősarkam kopott? Az márpedig lehetetlen, hiszen jól tudom, hogy nem sarokkal, hanem a talp középső részével kell talajt fogni. Nade erről később...

Ezután Dalma szépen felmatricázott, és filccel kereszteket rajzolt a lábamra. Erre azért volt szükség, mert így pontosan látszódnak, és nem hasraütésszerűen rajzolják fel a vonalakra a szögeket, amelyek az egész vizsgálat alapját képezik. Miután elhelyezkedtem a futópadon a kalibrációs tábla közepénél, kezdődhetett is a móka.

A testtartás jelentősége

A legjobban az tetszik ebben a vizsgálatban, hogy minden, a mozgással összefüggésbe hozható, apró kis részletet nemcsak megvizsgálnak, kielemeznek, hanem ha probléma van, akkor arra megoldást is adnak. Mint például nálam elsőnek az derült ki, hogy túlságosan előrebillen a medencém, ami a hasfal megnyúlását okozza, de ezt a has-és farizom erősítésével, illetve medencemobilizáló gyakorlatokkal helyre lehet hozni. Mivel jómagam is edző vagyok, ezért nem kell rágugliznom arra, hogy pontosan hogy is néz ki egy medencemobilizáló gyakorlat, de annak se kell aggódnia, aki nem keni-vágja ezeket a gyakorlatokat, ugyanis a jegyzőkönyvvel együtt megkaptam azoknak a gyakorlatoknak a listáját és pontos leírását is, amiket az elemzés során javasoltak nekem.

A fotón jól látszik az enyhe gerincferdülésem: a jobb vállam lejjebb helyezkedik el, ezért Dalma az aszimmetrikus törzsizom erősítést és nyújtást (jobb oldal nyújtása, bal erősítése) javasolta. Ami viszont ezen a képen számomra az igazán megdöbbentő, az a térdeim természetellenes csavarodása és az O lábaim. Mikor megláttam, megdöbbenésemben majd'hanyattvágódtam a székkel, és remegő kézzel ittam egy korty vizet. Szinte láttam lelki szemeim előtt az ízületeimet, ahogy sírva könyörögnek azért, hogy valaki megszabadítsa őket ebből a kitekert állapotból. Ezek után az lenne a csoda, ha nem lennének térdproblémáim. Ennél a pontnál volt az, amikor Dalma rámnézett, és a helyzet feszültségéből adódóan könnyes szemmel kért meg arra, hogy soha többé ne fussak egy métert se a saját lábaim érdekében. Na ezt nehogy elhiggyétek, csak viccelek ;) Semmi ilyesmit nem mondott. Megoldásként a comb és lábszár külső oldalának és az IT szalagnak a hengerezését, nyújtását, lazítását javasolta, hiszen ezek állandó feszülésben vannak. Már korábban is megfigyeltem magamon azt, hogy amikor egy-egy futás után sajogni kezdtek a térdeim, akkor egy kis hengerezés és nyújtás az imént kiemelt területeken csodákra volt képes. Ezután pedig méginkább oda fogok figyelni a kritikus zónáimra, nem csak akkor, amikor már érzem, hogy gond van, hanem a hengerezésüket szépen beépítem a napi rutinba. A térdeim még nagyobb mértékű tehermentesítésének érdekében pedig kaptam egy rakat gyakorlatot, amikkel a térd körüli izmokat erősíthetem.

Mezítláb, vagy cipőben?!

Most elérkeztünk arra a pontra, amiben biztos voltam, hogy jól csinálom, aztán kiderült, hogy mégse. Figyelem! Csak azoknak ajánlom a futómozgás elemzést, akik nem félnek megtudni magukról olyan sötét dolgokat, amikre ép ésszel még csak gondolni se mertek volna; és azoknak, akik hajlandóak szépen, fokozatosan dolgozni a sérülésmentes, egyre gyorsabb futásaikon.

Mióta világ a világ, azóta tudom, hogy futás közben nem sarokkal, hanem a talp elülső-középső részével érkezünk a talajra. Leginkább a mezítláb futás példájával lehet a legjobban elmagyarázni, hogy miért nem célszerű sarokra érkezni. Amikor mezítláb futunk, nem tud tompítani a szupercsuka, tehát minden rezdülést sokkal jobban megérzünk, ezért automatikusan elkezdünk szinte lábujjhegyen futni, mert úgy kevésbé remeg bele az egész testünk a futásba. Ám amint felvesszük a cipőt, érezzük, hogy na most már jól oda lehet b...ni magunkat a talajhoz, hiszen nem ad kellemetlen érzetet, nem fáj, mert a cipő tompít.

Pedig ha belegondolsz, cipőben is oda kellene erre figyelni, mert futáskor a testtömegünk majdnem háromszorosával terheljük a lábakat, sarokra érkezéskor pedig a kirakós leggyengébb láncszemét, a már sokat emlegetett térdízületet terheljük, ami pedig egyenes út a térdfájáshoz ( a gerincet, a bokát és a csípőt pedig még meg sem említettem).

Úgyhogy akkor most tessék csak ránézni a fiatal hölgy fotójára, ami tökéletes példája az elmondottaknak. Mezítláb odafigyel a helyes talajfogásra, azonban cipőben már azonnal eszét veszti és sarokra érkezik. Esküszöm azt hittem magamról, hogy valami minimális testtudattal azért rendelkezem, de úgy tűnik nem. Nem baj, nincs világvége, pánikra semmi ok, mert erre is tálcán kaptam a megoldást. Elvileg ha most rögtön meg akarnám oldani a problémát, és ettől a pillanattól kezdve már csak lábujjhegyre érkeznék futás közben, akkor annak könnyen sérülés lenne a vége, a helyes mozgásra ugyanis meg kell tanítani a testünket.

Két dolgot célszerű végezni annak érdekében, hogy elsajátítsam a helyes talajfogást. Egyrészt be kell iktatni a futóiskolát az edzéseimbe. Szerencsére a jegyzőkönyvet a Nándi is megkapta, úgyhogy ezen a héten már szorgosan futóiskolázgattam. Másrészt pedig magas lépésszámú belefutásokat érdemes tenni az edzésbe anélkül, hogy a sebességet növelnénk (a gyors futás sarkas talajfogást eredményezhet). Ami pedig a cipőmet illeti: már tudtam, de most Dalma is megerősített abban, hogy pronáló lábam van. A Hoka, amiben padon szoktam futni stabil cipő, pronáló lábra. A futótechnikám miatt azonban mégse jó nekem, mert egyrészt nem tartja rendesen a lábamat, másrészt nagyon magas, ezáltal sokkal nehezebb benne az előlábas talajfogást gyakorolni. Szóval maradok az Asics GT-2000-nél.

Ami a sebességet illeti

Nem kapom fel eléggé a sarkamat. Így pedig nem lesz hatékony a futásom, mert ha felkapnám, akkor a ciklikus mozgásnak köszönhetően a lendület húzná előre a lábamat, így viszont a combfeszítő izom munkáját pazarolom. Ez pedig energiaveszteség, ami a sebesség rovására megy. Megoldás erre a combhajlító és a farizom erősítése, illetve a sarokfelkapás, magas sarokemelés gyakorlása (futóiskola).  

Végre van egy olyan dolog, amit jól csinálok: helyesen tartom a könyökömet :D Nade az öröm korai volt, mert a  karjaimat viszont keresztbe húzom magam előtt, ezzel szintén hátráltatom magam az előrehaladásban. Sokkal hatékonyabb lenne, ha a test mellett, szűken hoznám előre és hátra. Ez a nagy karhúzogatás azonban a törzs forgatásával is jár, ami pedig plusz energiát igényel. Helyette stabilan kell tartani a törzset, amit például fölfelé fordított tenyérrel tudok gyakorolni, mert ha folyamatosan látom a tenyereimet, akkor kevésbé valószínű, hogy kiviszem őket oldalra. Illetve kar-és lábmozgásokkal megspékelt törzserősítő gyakorlatokkal tudok még ezen a kis gikszeren javítani. Persze, hogy nem gyorsulok eléggé ennyi energiapazarlás mellett.. :P 

Ezek után senki ne merje még egyszer azt mondani nekem, hogy futni mindenki tud. LOL. Ismerek olyan egyedeket, akik szerintem a futópopuláció max 2%-át teszik ki, és még nem volt soha semmilyen sérülésük. Komolyan mondom, őszintén csodálom őket. Sajnos én nem tartozom közéjük, nekem alaposabban el kell merülnöm a futás tengerében. Csak bírjam oxigénnel :P 

A futómozgás elemzés csak méginkább nyilvánvalóvá tette számomra, hogy az erősítés és a nyújtás ugyanolyan fontos darabkája a kirakósnak, mint a megfelelő futócipő, vagy a helyes bemelegítés.

Örülök, hogy elmentem erre az elemzésre, és mindenkinek ajánlom, aki energiaveszteség és sérülés nélkül szeretne futni.

Mert lehet, hogy nekem például O lábam van, és ki vannak csavarodva a térdeim, de ettől én még futhatok, csak még több energiát kell fektessek a dologba. Ez van. A gyerekszülésen és a nyelvtanuláson kívül soha semmi nem ment könnyen, de a nehézségek most sem fognak eltántorítani. Kitartok ezután is, ahogy eddig is tettem, mert a futás az egyetlen dolog az életemben, amit nem hagytam abba az első nagy fellángolás után. Ez segít engem abban, hogy az élet más területein is kitartsak. 

Köszönöm az ENSPORT-nak, Dalmának és Nándinak, hogy végtelen profizmusukkal ismét lenyűgöztek, és hogy segítenek abban, hogy közelebb kerüljek a céljaimhoz!