Amikor a Nándi (Ensport) megkeresett azzal, hogy fussak edzésterv szerint, akkor egyrészt nagyon izgatott lettem, baromira örültem a lehetőségnek, másrészt meg azt gondoltam magamban, sőt biztos voltam benne, hogy én nem fogok tudni edzéstervet teljesíteni, mert baba, ovis gyerekek (és hamarosan munka) mellett csak nagyon random mód van lehetőségem kikocogni. Edzésterv??! Hagyjuk már :)

Azóta hetente kapom az edzéstervet, és konkrétan függő lettem :)

Pedig amikor az elsőt megkaptam, és ránéztem a heti adagra, azonnal nekiestem, és ide-oda nyilazgattam az edzéseket, hogy ez itt nem jó, na ezt itt, ekkor tuti nem fogom tudni megcsinálni, ésatöbbiésatöbbi... Aztán vettem egy nagy levegőt, és azt mondtam: na jó lesz@rom. Megpróbálom ezt úgy megcsinálni, ahogy le van írva, és kész. És megcsináltam. És imádom!

1. Jó dolog a futás, de ne az egészség rovására menjen

Már az első perctől, mióta elkezdtem futni, baromira élvezem az egészet. Éreztem is, hogy egyre jobban megy, úgyhogy többet és többet akartam. Aztán a nagy lelkesedésben sikerült összehoznom egy csonthártyagyulladást, ami kicsit észhez térített, és elgondolkodtam azon, vajon jól csinálom-e, amit csinálok... Rájöttem arra, hogy ha én egy életen át szeretnék futni, akkor okosabban kell csinálnom, jobban kell figyelnem a testem jelzéseire, hogy ne mondja fel 5-10 év múlva a szolgálatot, de mindezt egyedül, szakszerű segítség nélkül baromi nehéz, hiába olvasom ki a központi könyvtár futószakkönyv-archívumát, meg mindenféle netes "így fuss" okosságokat. 

Az edző azért van, hogy figyeljen a tanítványára, ezért úgy osztja be az edzéseket, hogy megfelelő arányban legyenek a brutál-és pihenőnapok, és a versenyek száma. A pulzuskontroll pedig tökéletes képet ad az edzőnek a test minden rezdüléséről.

2. Tudatos teljesítmény

A srácok itt az Ensportnál eszméletlen jó szlogent találtak ki, ezt én se tudtam volna jobban megfogalmazni. Nem arról van szó, hogy mindig, mindenáron valamilyen teljesítményt kéne hajszolni. Nade ne mondja nekem azt senki, hogy olykor nem inspiráló kitűzni egy-egy célt (legyen az 5,10km, félmaraton, maraton, vagy ultratáv) magunk elé, majd rocksztárként hátradőlni, mikor azt a célt sikerül elérni. Az pedig nagyon nem mindegy, hogy mindezt úgy valósítjuk meg, hogy közben élvezzük az egészet, vagy teljesen gallyra megyünk. Tudatosan nem csak versenyre, vagy különböző távok leküzdésére lehet készülni. Futni is tudatosan kell, mert így kevesebb az esély a kiégésre, a motiválatlanságra, a sérülésekre.

Edző mellett is el lehet vérezni a célhoz vezető úton, de sokkal kisebb az esély rá, mint mondjuk egy netről letöltött edzéstervet követve, mert az egyszerűen nincs személyre szabva. Márpedig minden ember más, mindenki máshogy reagál a terhelésre, csak személyre szabott, tudatos terv mellett lehet sikeres egy felkészülés, és maga a futás.

3. Végre van valaki, akit érdekel a futásom

Ez pedig nagyon klassz dolog!!! Végre megszabadult a család az állandó, töménytelen futóbeszámolóktól, mert van valaki, akin mindezt le lehet vezetni :))

És nemcsak érdekli a futásom, hanem megbeszéljük egy-egy edzés milyen volt, mennyit anyáztam közben, vagy mennyire telepedett rám akkor a rózsaszín köd; előállhatok neki azzal, milyen versenyeken szeretnék indulni, ő pedig támogat, bíztat, önbizalmat tol belém, vagy azt mondja (mert ilyen is volt): te figyelj, ez elég szarul ment, ha legközelebb nincs kedved kimenni, akkor inkább ne menj, pihenj, töltődj, de ez így vállalhatatlan. És néha egy-egy virtuális pofon jobban tud esni, mint egy "ejj de jó vagy anyukám"-szerű dicséret.

4. Profizmus

Ha egy olyan megbízható csapat áll mögötted, amelyik tényleg ért a dolgához, neked semmi más dolgod nincs, csak futni. Hátradőlsz, élvezed az eléd tett all inclusive ellátást, és ahogy Scott Jurek mondaná: teszed a dolgod, és futsz. Nem, nem lesz könnyebb neked, mint annak, aki edző nélkül csinálja, hisz nem az edző fut helyetted, hanem te végzed a munka oroszlánrészét. 

Az edző abban segít, hogy azt, amit szeretsz csinálni, a lehető legnagyobb biztonsággal, és a legkevesebb energiaveszteséggel tudd végezni. Egy profi csapat garancia arra, hogy amit csinálsz az jó, az ütem, amiben haladsz szintén jó. Nem lesznek kétségeid, mert olyat tesznek eléd, amit meg tudsz csinálni, még akkor is, ha te magadból azt nem néznéd ki.

5. Tervezhetőség

Mikor edző nélkül futottam, akkor is volt egyfajta terv a fejemben, hogy adott héten mennyit szeretnék futni, meg hányszor. Aztán ott voltam, hogy már szerda van, de még semmit nem futottam, ó nem baj, majd holnap. Végül eljött a hétvége, na majd most behozom, persze nem, mert ha egyszerre annyit letoltam volna, mint amennyit egész héten kisebb blokkokban szerettem volna teljesíteni, a mentő hozott volna haza. Így az a keserű érzés maradt bennem, hogy basszus már megint nem jött össze, sebaj, majd jövő héten. De jövő héten se jött össze, mert akkor is csak tologattam az edzéseket...

Most az van, hogy ránézek hétfőn a heti adagra, tudom, hogy melyik nap mennyit fogok futni. Huppsz, aznap se délelőtt nem fér bele, se este, mikor hazaér a férj, oké: akkor felkelek hajnalban, megcsinálom akkor. Max este korábban fekszem le aludni. Ha az edzéstervben aznap futás van, akkor aznap menni kell. Olyan, mint a fogmosás: kihagyhatatlan. Egy idő után pedig azt veszed észre, hogy a futásra nem külön időt szánsz, hanem egyszerűen beépült a napi rutinba.