Egy ideje már szerettem volna eljutni állapotfelmérésre, mert kíváncsi voltam arra, hogy az általam összerakott pulzuskontrollos edzésterv működik-e. A pulzuskontroll első lépése az, hogy először belőjük a nyugalmi és a max pulzust, ezután pedig a pulzustartományokat. Ki lehet ezeket számolni különböző kalkulátorokkal, de az esetek felében a kapott számok hibásak lesznek, mert leghatékonyabban csak teljesítménydiagnosztikával lehet ezeket meghatározni.   

Nem szerettem volna vagyonokat költeni a diagnosztikára, és róluk már sok jót hallottam, úgyhogy az Ensportot választottam. Most keddre foglaltam időpontot, és megmondom őszintén, rettenetesen

izgultam... Egyrészt még csak 8 hónapja szültem, másrészt meg már egy hete nem futottam a családi betegeskedés miatt... Meg hát nyilván be voltam szarva attól, hogy a képembe mondanak majd valami olyat, ami miatt nem csak az ultrázástól, de még a futástól is elmegy majd a kedvem.

Először az alapadatokat vettük fel, illetve volt testsúly-és testmagasság mérés.

Ezután jött a csipkedés, vagyis a testzsír összetétel megállapítása. Na itt biztos voltam abban, hogy nagyon rossz eredmény fog kijönni, ennek ellenére jól mutatja a fotó, hogy a 15,5-ös testzsírszázalékommal a legmagasabb kategóriába, az élsportba tartozom. Hogy mi????? Mindegy, persze örülök baromira :))))

Ezután nyugalmi pulzust mértünk, vagyis 5 percig kellett feküdnöm egy ágyon. Végig ezerrel kalapált a szívem, hiába mantráztam, hogy "most nyugi van, lenyugszol". Nem jött be, mert otthon 50-55 közötti értéket szoktam mérni, most pedig 71 lett. Az eredmény pedig annál jobb, minél alacsonyabb a szám.

Ami pedig az idegrendszeri aktivitásomat illeti: minél közelebb van egymáshoz a Szimpatikus-és a Paraszimpatikus idegrendszer értéke, annál jobb. Nekem ez nagyon jó lett, ami azt jelenti, hogy kipihent vagyok. Na itt azért elgondolkodtam... Én??? Aki éjszaka 3-4 óránál nem alszik többet egyhuzamban, mert eteti/altatja a 8 hónapos mütyürkéjét, vagy épp a középső gyermek ágyát takarítja a pisi-baleset miatt. Mi lenne, ha tényleg kipihent lennék? :D

Majd fújnom kellett egy műszerbe, amivel a tüdőkapacitásomat nézte az edző, Petra. Kiderült, hogy elég f@sza tüdőmérettel rendelkezem annak ellenére, hogy soha nem sportoltam, szóval valószínűleg ez genetikai adottság lehet.

Petra szerint a VO2 max-om pedig átlagon felüli, vagyis egész jó oxigénfelvevő képességgel rendelkezem. Terhelés hatására alig 1%-ot csökkent az oxigénszintem, ez szintén jó dolog. Kaptam olyan kérdéseket, hogy sportoltam e korábban. Nem. Egyáltalán nem. Sőt, tesiből inkább a szaktanári figyelmeztetőt választottam a szekrényugrás helyett. A gimiben pedig utolsó évben a gerincferdülésem miatt felmentést kértem és kaptam is a testnevelési órák látogatása alól :DDD

Most pedig jön a futós rész (itt is izgultam, mert nem szeretek padon futni, nem is tudok, mert tériszonyom van rajta...). Mielőtt a futópadra léptem volna, Petra megszúrta a fülem (A savasodás mérése miatt. Amikor már fáradunk futás közben, amikor nem esik jól, amikor már nem csak zsírt, hanem egyre több szénhidrátot használ el a szervezet, és oxigénhiányos állapotba kerülünk, akkor melléktermékként elkezd a laktát felszaporodni a szervezetben, savasodunk). A szúrás egyáltalán nem fájt, mondom ezt én, akinek vér-és tűiszonya van (nem is értem hogy lehetnek tetoválásaim...), szóval tényleg igaz :) . A szuri után 3 percet futottam 6 km/h-s sebességgel. Utána egy perc pihi, közben újabb vérvétel (szúrni nem kellett többet, vérzett az annyira, hogy simán jött belőle egy kis nyomás hatására). Majd megint 3 perc futás, de most 8 km/h-val. Egy perc szünet és fülvérpréselés, aztán ismét 3 perc futás, ezúttal 10 km/h-val. És ezt szépen eljátszottuk addig, amíg végül 14 km/h-val kellett futnom 3 percig. De nem jött össze a 3 perc, fejben másfél percnél szétestem, mert ekkor Petra azt mondta, hogy már a fele megvan. Én pedig abban az édes tudatban voltam, hogy már több, mint a fele megvan, úgyhogy itt el is döntöttem, hogy tuti nem futok 3 percig, mondom, hogy szétestem fejben... Úgyhogy 2,5 percnél leállítottuk a padot. Ezt most már így utólag nagyon sajnálom, legközelebb tuti megcsinálom.

A futás után azonnal le kellett ülnöm, hogy megmérjük hogyan regenerálódom. A következő ábrán látszik az, hogy 12 km/h-ig szinte semmit nem emelkedett a laktát szint. 12-nél már igen, 13,7-nél meg kb. kiütötte a biztosítékot. Viszont ami jó az egészben, hogy abszolút egyenletes volt 12 km/h-ig.

Ez azt jelenti, hogy június óta, mióta pulzuskontrollal edzek, azóta sikerült már felépítenem egy bizonyos állóképességi szintet. És ez a lényeg. Az állóképesség. Mikor a futás fájába vágjuk a fejszénket, akkor nagyon hamar lehet elérni nagyon szép eredményeket. De a szervezet túlterhelődik, és egy idő után nem fejlődik, esetleg sérülések jönnek, parkolópálya. Mindez azért, mert a gyorsaságra lett rágyúrva úgy, hogy közben nincs meg az alap állóképesség. Én eddig olyan pulzuszónában futottam, amivel az állóképességemre gyúrtam, és a diagnosztika bizonyítja, hogy van eredmény.

Ami itt még érdekes az az, hogy a testem jelzéseiből kalkulált adatok szerint most képes lennék anyagcsere alapon 4,5 órás maratonra, 1:56-os félmaratonra és 50 perces 10 kilire. Lennék :))Természetesen mindezért tudatosan és kőkeményen meg kell dolgoznom, de szeretem a kihívásokat, na.

Kiderült, hogy egész pontosan sikerült a kalkulációs módszerrel belőni a pulzustartományaimat, 1-2 ütésnyit tévedtem csak, mert a diagnosztika szinte ugyanazt az eredményt hozta. Tiszta papírforma vagyok :)

Házi feladatnak megkaptam azt, hogy a regenerációs időszakban (nálam ez december-január-február) továbbra is az állóképességemet fejlesszem, vagyis az E1-es zónában fussak. Ha pedig néha beiktatok egy-egy tempósabb futást E2-ben, akkor ki fog tolódni a maximális teljesítményem. 

Megmondom őszintén, hogy ilyen jó eredményekre egyáltalán nem számítottam... Úgy éreztem, hogy le vagyok robbanva, hogy lassú a fejlődésem, és kezdtem kételkedni az edzésmódszeremben is. Úgy gondoltam vaktában lövöldözök, pedig nekem céljaim vannak. A vizsgálat megmutatta, hogy egész jó a módszerem, és hogy jobb lenne, ha elkezdenék hinni magamban. Az pedig, amit az értékeléskor kaptam, sokáig fog még zakatolni a fülemben:

"Ritkán jönnek ki ilyen jó eredmények, úgyhogy van tehetséged a futáshoz, csak így tovább!"


u.i.: Köszönöm Petrának a javításokat és azt, hogy ilyen alapos volt, és nem utolsó sorban a bíztatást is!! És menjünk majd együtt futni! ;)