42. hét - Zen, terepfutás, PB 10 km-en 55:16

2016. október 24. - ultrafutanya

Mondtam már, hogy Göd gyönyörű? Még soha nem futottam Budapest felé, mert mindig a Göd-Vác bicikliúton megyek a Duna közelsége miatt. Viszont van élet a Dunán túl is (muhhahhaaa)! ;)

Eljutottunk a dunakeszi kompig, eddigi leghosszabb babakocsis távunk - 13,5 km

Ha alvásidő előtt fél órával indulunk, akkor akár 70-90 percet is kibír a babakocsiban ;)

Lehet, hogy csak az ősz teszi a sokféle gyönyörű színárnyalatával, vagy nem tudom milyen Zen ködbe futottam bele, de teljesen oda meg vissza

vagyok a tájtól. Azt hiszem többet fogok ebbe az irányba futni, mert erre is nagyon-nagyon szép minden.

Ami meg mostanában motoszkál a fejemben, az a terepfutás. Ennél a pontnál megemlíteném, hogy én vagyok az, aki visítva retteg a legkisebb erdei lejtőtől, vagy egy megreccsenő falevéltől, és akinek egy sima mezei túra felér egy Rám-szakadékkal. Eddig tartottam magam ahhoz, hogy nálam a futócipő és az erdő sosem találkozhat egymással, de mondom... Ott motoszkál a gondolat... Persze qrva bátor vagyok innen a billentyűzet mögül, mert nehogy bárki is azt higgye, hogy egyedül ki merek menni az erdőbe futni... A hullákat is általában ott találják meg, nem???? :)) Tehát nem. Egyedül nem. Babakocsival meg nem rázom szét a gyereket. Egy megoldás maradt arra, hogy magamba szippanthassam futás közben az erdő szagát: terepfutó verseny!! El is kezdtem ezeknek a versenyeknek utánaolvasni, hát inkább ne tettem volna. Ez a Mátra meg Bakony, meg nem tudom még milyen Trail, ezek full félelmetesek, meg ha jól olvastam (lehet hogy felületesen, és csak berettegtem dolgokat,amik nincsenek is, szorrri), akkor még térképet is kell nézni közben.. Khmm..

Úgyhogy kiválasztottam a számomra legbarátságosabbnak tűnő versenyt (részletek később), aztán lesz, ami lesz :) Kalapomat meg emelem mindenki előtt, aki terepen fut!!

A hét elején gondolkodtam azon, hogy rég futottam már egy tempós 10 km-t, mert általában a jó öreg, kényelmes kis zsírégető-regeneráló zónában (max pulzus 65-70%-a, nekem 144-151 bpm) futkorászom azért, hogy az állóképességi gyorsaságomra gyúrjak. Kíváncsi voltam hát arra, hogy mennyire hatásos az edzésmódszerem, fejlődött-e a versenytempóm, így a gondolat elhatározásba torkollt, és már alig vártam a hétvégét, hogy tettbe fulladjon, és teszteljem magam.
Vasárnap futottam 2 km-t bemelegítésnek, 1 km-t levezetésnek, közte pedig toltam egy 10-est versenytempóban (max. pulzus 85%-a, nálam 172 bpm). És el sem tudom mondani, milyen boldog voltam, mikor azt láttam, hogy 55 perc, 16 másodperc alatt lefutottam, ami 5:34 min/km-es átlagtempót jelent. Ez abszolút Personal Best (egyéni csúcs, legjobb idő adott távon), mert az eddigi leggyorsabb 10 km-emet 59 perc alatt futottam, tehát sikerült 4 percet javítanom!!! Ment volna gyorsabban, de hát pont ezért futok pulzuskontrollal, mert nem akarom széthajtani magam... Nincs időm lesérülni :))) Úgyhogy szépen visszavettem mindig, és tartottam a 172-es pulzust mindenféle megerőltetés nélkül. Se lihegés, se kifulladás, se hányinger a végén :). Szóval képzeletben megveregettem a vállamat, gondolatban pedig megkongattam a harangot[1].