Nagy fába vágtam a fejszémet! Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem: könyvet írok! Méghozzá nem is akármilyet, hanem egy lexikont! A címe a Futósérülések abc-je lesz. Mivel a munkát a lehetőségeim szerinti legnagyobb körültekintéssel szeretném elvégezni, ezért úgy döntöttem, begyűjtöm az összes fellelhető sérülést, hogy minél relevánsabb tanulmányt tudjak készíteni. Hála az égnek olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a csonthártyagyulladást, a sarokfájdalmat és az IT szalag szindrómát már ki is pipálhatom, és most végre a kislábujj inának gyulladásával kapcsolatban is megfelelő ismeretekre tehetek szert ;)

Egyszóval: lesérültem :D Megint.

A múltkori futómozgás-elemzés nagyon szépen megmutatta azokat a gyengepontokat, amik a sérüléseim hátterében állnak. Azóta rendszeresen kapok az edzőmtől olyan gyakorlatokat, amik ezeknek a rossz mozgásmintáknak a kijavítását célozzák meg. A már berögzült rossz minta korrekciója azonban mindig sokkal nehezebb, mint egy új mozgás megtanulása. Ezért hosszú lesz az út a sérülésmentes futásig, de ha a háromból két gyerekemet érzéstelenítés nélkül képes voltam a világra hozni, ráadásul a harmadikat szinte teljesen egyedül, akkor én már bármilyen kemény falat meg tudok fejelni. Az már más kérdés, hogy közben mennyire törik be a koponyám :D

Tavaly testemet-lelkemet legyőzte a sérülés, 6 hónapig rettenetesen elhagytam magam. Nem figyeltem se a kajára, se arra, hogy ha már nem futhatok, legalább másféle mozgást azért illene végezni, hogy ne épüljön le teljesen a kondim. A motivációmat is elvesztettem, és utáltam mindenkit, aki futhatott, de leginkább magamat, mert én meg nem futhattam. Engem a futás tart egyben, szóval gondolhatjátok, hogy ez a deficit hogyan hatott az életem más területeire is, és az ott nyújtott teljesítményemre.  Legalább ezerszer estem szét apró darabokra, és ugyanennyiszer kapartam össze magam a padlóról.

Idén ez most nem fog megtörténni. Azt hiszem mostanra sikerült elfogadnom az alkati sajátosságaimat, amik "kissé" sziklásra kövezik előttem a futás útját, de "nincs lehetetlen, csak tehetetlen" – ahogy az idegesítő közhely is hirdeti.

Az első lépés tehát, amit most a regenerációm érdekében tehettem az volt, hogy azonnal szakemberhez fordultam. Hétfőn kezdődött a fájdalom, szerdán már az ENSPORT gyógytornászánál, Dalmánál voltam. Dalma 40 perc alatt kiderítette, hogy mi a gond és lenyújtotta a sérült területet. Kaptam bokaerősítő és nyújtó gyakorlatokat, és iránymutatást a gyógyulásomhoz.

Ma egész délelőtt tünetmentes voltam, a baba-mama tornát is gond nélkül meg tudtam tartani. Szóval soha ne késlekedjetek, azonnal forduljatok szakemberhez! Délutánra ismét előjött a fájdalom, de érzem én, hogy szépen fokozatosan, a kapott kezelési útmutatót betartva el fog múlni, és visszapattanhatok a nyeregbe, vagyis a futócipőmbe �