16.09.26. 5 km

   A múlt hét szerdai első maratoni távom után hétfőn futottam először. Két dologgal kapcsolatban kell reflektálnom: az egyik az elmaradt sérülés, a másik az üresség érzete. Bizony-bizony... Nem sérültem le... A 42 kili után minimális izomlázam volt csak, és a bal térdem volt kicsit vacakul, jobban mondva alig bírtam lépcsőzni vele... :)) Perskindol spray-vel fújogattam és Fekete nadálytővel kenegettem, végül

egy nap után teljesen rendbejött. Rettentő érzékenyek a sípcsontom környékén lévő izmok, emiatt egyszer már volt egy csonthártyagyulladásom, 3 hónapos parkolópályával... Ám mióta pulzuskontrollal futok, nem volt sérülésem, ami úgy gondolom igazolja azt, hogy jó úton járok. Most sem volt a sípcsontom környékével semmi probléma, pedig régebben már egy 15-18 km-től is sajgott rendesen.
Ami pedig az ürességet illeti: szerintem túl hamar írtam meg a beszámolómat, nem hagytam, hogy leülepedjen a dolog, ezt a hibát nem követem el többször. Ugyanis amit most érzek, annak köze sincs az ürességhez. Ezalatt az 5 kili alatt, amit hétfőn futottam, végig azokra a pillanatokra, impulzusokra emlékeztem vissza, amik a maraton alatt értek. Azt hiszem ezzel a pozitív élményáradattal még elleszek egy darabig :)
   És végre két hét után L.val futottam. Ahhoz nem volt energiám, hogy akkor menjek vele, mikor elálmosodott, most inkább leraktam őt az ágyába aludni, én pedig pihentem addig, meg bevettem egy fájdalomcsillapítót, mert 2 napja úgy fáj a fejem, hogy majd szétrobban.. Viszont mikor felébredt, elmentünk egy laza 5 km-re. Sajna csak ennyire futotta (értitek: futotta :DD), mert a végét már nagyon unta a kisasszony, hiába: nem szeret egyhelyben ülni... Ajjajjj... Egy bácsi szerint pedig dupla haszon a futóbabakocsi, mert a gyerek is meg van levegőztetve, és én is sportolhattam. Milyen igaza van. Ráadásul így az aznapi bölcsesség is megvolt :P
    A hét többi részében a lustaságé volt a főszerep, mert napközben nem bírtam magam rávenni az elindulásra... Valahogy olyan körülményesnek tűnt felpakolni magamat is, meg L.-t is, hogy egyszer sem indultam el.

16.10.01. 11,01 km

Végül odáig fajult a dolog, hogy a hét vége felé még alig volt lefutott km-em, tehát kénytelen voltam 5:45-kor kelni, és 6-6:30 körül indulni futni, hogy amíg alszik a család, addig letudjam, ne tőlük vegyem el az időt délután. Persze éjszaka 2-szer, vagy 3-szor kell felkelnem a picihez, úgyhogy a reggeli futások előtt eléggé szétaszott ábrázatom szokott lenni... #anyasors  Illetve szombaton és vasárnap is vagy szülinapozni mentünk, vagy a fiúkkal moziba (Kis kedvencek titkos élete - katasztrófa szar film), úgyhogy hosszút se tudtam futni, de hát ilyen is van. Remélem jövő héten képes leszek legyőzni a lustaságot, és több kilit rakok majd a cipőimbe.
És reggel köd van, és hideg, és lassan kesztyű is kell, de én akkor is élvezem!! Sokkal jobban élvezem, mint a hőséget..
Erre a hétre 43 km volt a kitűzött cél, ami baromira nem jött össze, 33,52 km-rel zártam a hetet.

16.10.02. 8,01 km