Szülés utáni regeneráció - Mi ez? Kinek? Mikortól? Hogyan?

2019. március 09. - ultrafutanya

Sokan tudjátok, hogy noha a sport a futással érkezett az életembe, ma már nemcsak a szenvedélyem, a hobbim, hanem egyben a munkám is a testedzés. Pontosabban: baba-mama tornát tartok és Mummy Tummy Trénerként szülés utáni regenerációval (röviden SZUR) foglalkozom. 22 éves koromban szültem az első gyermekemet, egy évvel később a másodikat, 27 évesen a harmadikat, és most nemrég, 30 évesen a negyediket (és egyben utolsót). Tudjátok mi az a kérdés, amit a legtöbben feltesznek nekem ezzel kapcsolatban? Az abszolút első helyen a "mindet terveztétek?" áll, de rengetegen kérdeznek rá arra, hogy "és nagyon kitágultál odalent?". Hát nem :D Sőt, semmilyen egyéb, a várandósság-szülés okozta diszfunkcióval (ezekről hamarosan szó lesz) nem küzdök, amit pusztán a szerencsének köszönhetek, merthogy két évvel ezelőttig nem is hallottam a SZUR-ról. És noha engem elkerültek ezek a gondok, de nagyon sok anyukának vannak olyan panaszai, amikről azt gondolja, hogy egy (vagy több) gyermek kihordása után ezek normálisak, és most már ezekkel a különböző diszfunkciókkal kell együtt élnie. Pedig az esetek többségében lenne megoldás, csak senki nem tájékoztatja erről őket. Ezért döntöttem most úgy, hogy leírom mit érdemes tudni a szülés utáni regenerációról, milyen panaszokat okozhat (a későbbiekben) a hiánya, és hogyan kezeljük azokat.  mummytummy.jpg

forrás: http://www.mummytummy.hu/ 

Mummy Tummy Tréning

A várandósság és a szülés még azoknak is megterheli a szervezetét, akiknek egyébként semmilyen panaszuk nem volt a kilenc hónap alatt. Az ágyéki szakasz és a kismedencei régió statikája teljesen megváltozik, hiszen az itt található izmok, kötőszövetek hosszú ideig nyújtott állapotban voltak. Az alábbi diszfunkciók figyelhetők meg:

  • szétnyílt hasizom
  • derékfájás
  • stressz inkontinencia
  • hólyag-és méhsüllyedés

Ezekre a diszfunkciókra fókuszál a Mummy Tummy Tréning, ami egy egyedülálló, háromlépcsős szülés utáni regeneráló program. A tréning során nem csak a has regenerációjával és az említett anatómiai átrendeződésekkel foglalkozunk, hanem újraépítjük a teljes izomfűzőt és a funkcionális alapmozgásokat is újratanuljuk. Mindez segíti az anyukákat abban, hogy stabil alapokkal térhessenek vissza a sporthoz és az aktív élethez. A rosszul berögzült mozgásminták ugyanis későbbi sérülések melegágyai lehetnek. Mivel már negyedszerre voltam én is szétnyújtott állapotban, ezért most, a negyedik szülésem után, trénerként jómagam is a programmal regenerálódom. 

Kinek ajánlom?

forrás: http://www.mummytummy.hu/mummy-tummy-training/

Minden nőnek, aki szült. Nem számít mekkora gyereked van, én nélkülözhetetlennek tartom a szülés utáni regenerációt. Nyilván minél hamarabb kezdi el az ember, annál hatékonyabb segítség lehet a regeneráció, de ha régóta fennálló panaszokkal élsz együtt, akkor az se lehet akadálya a SZUR elkezdésének, ha a szemed fénye épp most készül érettségizni. Ha pedig műtéti úton kellett megoldani a fenti problémák valamelyikét, akkor is elengedhetetlennek tartom a tréninget, nehogy kiújuljanak a panaszok.

Mikortól?

A programot én már a szülés másnapján elkezdtem. Ez persze nem azt jelenti, hogy hasprésekkel majomkodtam a kórházi ágyon. Fontos tudni, hogy a tréning nem csak az izomerősítésről szól, főleg az első fázis nem. Lehet, hogy nem hangzik nélkülözhetetlen dolognak, pedig az első lépések (helyes légzéstechnika és gátizomtorna) kihagyhatatlanok és az egész regeneráció alapját képezik. Ezek cseppet sem megerőltető feladatok, már a gyermekágyas időszakban, vagyis az első hat hétben ajánlott végezni őket, ugyanis a szöveti gyógyulás szempontjából óriási jelentősége van ennek a korai időszaknak. Érdemes tehát még pocakosan felkeresni egy házhoz is kijáró trénert, és egyeztetni vele, hogy szülés után ne a gyakorlatok megtanulására, hanem a végrehajtásukra tudj összpontosítani. Tudd, hogy mindezt nem azért csináljuk, hogy minél hamarabb kockahas mamik legyünk, hanem az egészségünkért, és hogy teljes értékű életet élhessünk. Ráadásul most alapozzuk meg azt, hogy minél kevesebb mozgásrendszerrel kapcsolatos, illetve női panasszal kelljen időskorban megküzdenünk.

Hogyan?

forrás: http://www.mummytummy.hu/mummy-tummy-training/   

A programban nem csak a hasfal állapotát vizsgáljuk, hanem funkcionális teszteket is végzünk, aminek eredménye alapján mindenki a saját állapotának megfelelő, egyéni programot kap. Ezek mind-mind manuális vizsgálatok, vagyis a trénernek hozzá kell érnie az anyukához, hogy felmérje a kritikus területek állapotát, működését, vagyis lehetetlen online, illetve könyvekből elvégezni a programot. A személyes megtapasztaláson túl még a rendszerességet emelném ki. Egyszeri alkalomból ugyanis lehetetlen megtanítani a hasi-gáttáji regenerációt. Mivel az izom-ideg kapcsolatok helyes kiépítése a cél, ezért nem elegendő egy tréningen részt venni: hétről hétre tornázni kell. És higgyétek el, ez egyáltalán nem rossz dolog ;) Tudom, hogy pici baba mellett sokszor azt se tudod hol áll a fejed, de az egészségünkbe mindig megéri befektetni! Ráadásul nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is fel fognak tölteni ezek az alkalmak!   

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg, hogy minél több kismamához eljuthasson!

 

forrás: http://www.mummytummy.hu/mummy-tummy-training/ 

Banános chia puding joghurttal

A chia mag igazi superfood: magas arányban tartalmaz fehérjét, esszenciális zsírsavakat (omega-3 és omega-6), rosttartalma magas. Ám ha túl sokat eszünk belőle, épp a magas rosttartalma okozhat emésztési problémákat. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egészségtelen, csak fogyasztásakor mértékletesnek kell lenni. Nade mennyi az annyi? Napi 15 g az ajánlott mennyiség, a receptben pedig pont ennyi chia mag van, úgyhogy banános chia pudingra fel!  ;) 

bananos_chia_2.jpg

Hozzávalók:

  • 1 db banán
  • 200 g natúr joghurt (számomra egyszerűen ehetetlen a tejjel készített verzió.. mind ízre, mind állagra.. a joghurtos viszont nagyon-nagyon bejön)
  • 15 g chia mag

 

  • +1 fél banán díszíteni

 

Elkészíteni:

  1. A banánt villával belenyomkodom a a joghurtba és simára keverem, végül hozzáöntöm a chiát is.
  2. Banándarabokkal díszítem.

 

Tipp: Nem kell állni hagyni, max egy jótékony 10 percet. 

 

 

 

Energiaturmix

Egyre többet bújik elő a nap a felhők mögül, de valljuk be, azért még mindig tél van. Hideg, sötét, fúj az orkán erejű szél. Na és akkor itt van ez a turmix, amibe a napot csempésztem a sok-sok sárga összetevőjével. Mostanában ezt iszom tízóraira vagy uzsira, imádom ahogy felfrissít!

energiaturmix.JPG

Hozzávalók:

  • 1 banán
  • 1 alma meghámozva, kicsumázva
  • 2 narancs kifacsart leve (nem, nem csalunk 100%-os bolti narancslével :D )
  • 2 dl víz
  • fahéj, szegfűszeg, gyömbér (mind őrölve)

 

Elkészítés:

Összeturmixolom a hozzávalókat és megiszom. Legyen ez a nap legbonyolultabb tevékenysége ;) 

 

Kismamák kórházi csomagja

Számomra mind a négy terhességem alatt az egyik legizgalmasabb dolog (az ultrahangon kívül, mert azért a babához való bekukkantást semmi nem tudja űberelni) az volt, amikor már a kórházi cumót rakhattam össze. A korábban csak lelki szemeim előtt vizualizált szülés és az utána következő kórházi napok végre megelevenedhettek azáltal, hogy csomagokba rendeztem a cuccokat, hogy megfoghattam, érezhettem ezeket a kellékeket. Az elsőnél már 2 hónappal szülés előtt be volt készítve a csomag, most a negyediknél 2 nappal a kiírt időpont előtt végeztem vele :D Természetesen a tartalom erősen függ a kismama alaptermészetétől, hogy mit tart fontosnak, és mi az, amit totál feleslegesnek gondol. És azt se felejtsük el, hogy kórházanként változik, hogy mi az, ami a listán kell, hogy legyen (ez általában a honlapon fent van). Nálam ezek váltak be, hátha nektek is hasznosnak bizonyulnak ;) 
korhazi_csomag_01_1.jpg

Alapvetően négy részre osztottam az egész témát, hiszen kell egy kisebb csomag, amit magára a szülőszobára viszek be, kell egy pakk apának a szülőszobára, aztán ott van a nagyobb csomag, amit majd a gyermekágyas részlegen fogok használni, illetve azt sem szabad elfelejteni, hogy kell egy olyan összeállítás is, amiben majd hazajön a frissen s(z)ült családtag ;) 

A szülőszobára

korhazi_csomag_02.jpg

- tisztálkodási cuccok

  • hajgumi
  • papucs a szülés utáni tusoláshoz 
  • tusfürdő (ezeket a piperecuccokat én mini méretben vettem meg a DM-ben, így kevesebb helyet foglalnak)
  • törölköző (ne fehér, vagy világos színű legyen ;) )
  • wc-papír
  • papírzsepi
  • deo
  • parfüm
  • arckrém
  • fertőtlenítő kendő wc-re
  • melltartóbetét (a szülőszobára elég 2 db)
  • 1 speckó betét (Nem, főleg az elején nem elég az a típus, amit a ciklus alatt használunk. A test öntisztulási folyamata a szülés utáni vérzés, ami kb 6 hétig tart és főleg az elején nagyon intenzív tud lenni. Én nagyméretű Tenát használtam mindig.)
  • 1 eldobható bugyi (Ez valami oltári klassz találmány! Szerintem az egyik leghasznosabb ékköve a pakknak)

 

- ruhák

  • 2 db hálóing (egy a vajúdás-szülés alatti időre, egy pedig akkorra, amikor szülés után letusolsz és átöltözöl még ott a szülőszobán)
  • papucs a mászkáláshoz a szobába
  • köntös
  • szoptatós melltartó
  • 2 db textilpelus (pl. vajúdásnál borogatáshoz)

 

- papírok

  • alap okmányok (személyi, lakcím, TAJ) + házassági anyakönyvi kivonat/apasági nyilatkozat ha nem vagytok házasok; ugyanezek az iratok kellenek apától is. Mi az egyik CTG alkalmával leadtuk a szülésznőmnek ezeknek a fénymásolatát, aki berakta a szülőszobai mappámba, tehát ezt már előre elintéztük.
  • kiskönyv
  • terhespapírok, vizsgálatok eredményei

 

- terülj-terülj asztalkám

  • kisüveges vizek 
  • szívószálas gyümölcslevek
  • sós és édes energiaszolgáltatók jól jönnek a vajúdás alatt (ropi, csoki, keksz, szőlőcukor)

 

+ fülhallgató és zene, telefontöltő

- Apapakk

  • papucs
  • póló
  • naci
  • ennivaló-innivaló
  • kórházi jelmez (a Jánosban van a folyosón 2500-ért, elvileg apa csak abban lehet a szülőszobán)

 

A gyermekágyas részlegre

korhazi_csomag_03.jpg

- tisztálkodási cuccok

  • fogkefe
  • fogkrém
  • testápoló
  • fültisztító
  • az utánpótlás eldobható bugyi, betét és melltartó betétek
  • törölköző
  • fésű
  • körömcsipesz
  • sampon
  • balzsam,
  • hajszárító
  • borotva
  • zsepi
  • lanolin (a legjobb cucc, amit a mellbimbó ápolására lehet használni)

 

- ruhák

  • hálóingek (én jobban szeretem a pizsit, a kórházi személyzetnek sem volt gondja vele, úgyhogy én naci+ujjatlan szoptatós felső kombóban szoktam tolni a kórházi wellnes napokat)
  • zokni
  • szoptatós melltartó

 

- Íme az én terülj-terülj asztalkám (hiába, ha én nem vinnék magammal, vagy a férjemék nem hoznának utánpótlás kaját, tuti éhenhalnék.. a szoptatás miatt még az ágyat vasráccsal is felfalnám)

  • zacsis kása, levesek
  • mini vízforraló
  • pufirizs
  • sajtos rizschips
  • aszalt szilva (na ez nem hiányozhat, főleg mert minden nap kétszer megkérdezik, hogy sikerült e már nagywécézni, és hát ezzel sikeres hadműveletet lehet zárni)
  • nasi
  • gyümölcslevek
  • 5 l-es víz (a legjobb találmány.. az elsőnél a férjemmel az éjszaka közepén hozattam be vizet, mert elfogyott :D )
  • kulacs (szeretek ebből inni :D )
  • bögre
  • evőeszköz
  • tányér
  • konyharuha

 

- babucinak

korhazi_csomag_04.jpg

  • popsikrém
  • textilpelus
  • popsitörlő
  • 1-es pelus

 

- a hazaútra

  • babának: otthon, a hordózóban szoktam hagyni a hazajöveteles babaruhákat (most tél van, ezeket raktam össze: rövidujjú body, hosszúujjú rugdalózó, harisnya, pulcsi, overál, sapka, takaró) amit a férjem a szabadlábrabocsájtás napján behoz a kórházba
  • anyának: én általában abban megyek haza, amiben jövök, vagy pedig a férjem hoz be vmit

 

 

 

Vaníliakrémes piskóta tejszínhabbal -a férjem kedvence

Ez valami eszméletlenül brutál finom süti. Akkor a legjobb, ha este készítem el, és áll egy éjszakát a hűtőben. A piskótája cukormentes, gluténmentes, és ha mindez nem lenne elég, lassú felszívódású szénhidrátokból van, és ugye (egészségünk szempontjából) ezeket részesítjük előnyben, nem a gyorsakat. A krém szintén cukor-és gluténmentes, egyedül a vaníliás pudingporral nem vagyok kibékülve, de rajta vagyok egy saját, egészségbarát puding verzión. Az íze mondjuk így is felülmúlhatatlan, ez a férjem kedvenc sütije, ami azért nagy szó, mert szerinte ami egészséges, az nem lehet finom. És mégis ;) 

vanilias-tejszines_suti_01.jpg

 Hozzávalók:

  • 3 tojás
  • 10 g édesítő (Diawellness 1:4 a neve)
  • 10 g cukrozatlan kakaópor
  • 24 g barna rizsliszt
  • 16 g zabpehelyliszt (zabpehely mákdarálóban porítva)

 

  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 8 dl tej

 

  • 200 g margarin
  • 30 g édesítő (Diawellness 1:4 a neve)

 

  • 2 dl cukrozatlan habtejszín
  • 5 g édesítő (Diawellness 1:4 a neve)

 

Elkészítés:

 

  1.  A fehérjét és a sárgáját külön edényben szétválasztom.
  2. A fehérjéket elkezdem habbá verni. Amikor már szépen összeállt, hozzászitálom az édesítőt, és jó kemény habbá verem.
  3. A sárgákat is kicsit kihabosítom, majd óvatosan beleforgatom a fehérjehabba.
  4. Végül apránként a liszttel elkevert kakaóport is a tojásos habba keverem nagy mozdulatokkal, hogy ne törjön össze a hab.
  5. Légkeveréssel 160 fokra előmelegített sütőben 10-13 percig sütöm egy kb. 20x30 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsiben.
  6. Ezután rácsra borítom a piskótát, lehúzom róla a sütőpapírt, és hagyom kihűlni, majd a piskótát visszateszem a tepsibe.

 

  1. A krémhez összekeverem a tejet és a pudingport, majd folyamatos kevergetés közben sűrűre főzöm. 
  2. Lefedem a fedővel, és megvárom amíg kihűl. A fedő gondoskodik arról, hogy ne bőrösödjön betonná a puding. Néha azért átkeverem a pudingot, miközben hűl, biztos ami tuti.
  3. Amikor kihűlt a puding, hozzáöntöm az édesítőt és a margarint, majd kb 5 perces robotgépes habverés után meg is kaptam a fantasztikus vaníliakrémemet, amit ráborítok a piskótára, majd egyenletesen elkenegetem rajta.

 

  1. A habtejszínt az édesítővel kemény habbá verem, és a vaníliakrém tetejére simítom.

vanilias-tejszines_suti_02_1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Gyümölcsös túrókocka -cukormentes, gluténmentes

Hiába, hogy már csak két hét van hátra a szülésig, még mindig kívánós vagyok. Most épp világos piskótára vágytam túrókrémmel, a tetején eperdarabokkal és piros zselével. Sikerült csinálnom egy olyan sütit, ami eszméletlen finom, mégsem tartalmaz cukrot, ráadásul gluténmentes és lassú felszívódású szénhidrátokat tartalmaz a piskótája. Na jó. December lévén az epret kénytelen voltam gránátalmára cserélni :P 

gyumolcsos_turokocka.JPG

A piskóta

Régóta szerettem volna egy olyan lisztet, ami gluténmentes, de nem a vércukorszintet az egekbe emelő gyors szénhidrátokból áll, hanem az egészség szempontjából előnyösebb, lassú felszívódású szénhidrátokból van. Sok bolti lisztkeveréket kipróbáltam már, de valahogy még az egyik legnépszerűbb márkának a lisztjei is számomra furcsa ízvilággal bírnak, már rosszul vagyok tőlük. Nade most végre megszületett az a verzió, ami nekem tökéletes! Ezt használom piskótába, palacsintához és sűrítésre is. Mást még nem teszteltem vele, de ezekhez tökéletes!

A piskóta például olyan finom illatos, puha lesz belőle, hogy a nulla tápanyaggal rendelkező finomlisztet -ami ráadásul a zsigeri elhízás nagy barátja is egyben- el is lehet felejteni. A barna rizsliszt és a zabpehelyliszt ilyen arányú elegye tökéletesnek bizonyul :) Szerettem volna több mindent tesztelni ezzel a liszttel mielőtt posztolom, de annyira finom lett ez a süti is, hogy nem kísérletezgetek tovább, muszáj megmutatnom, használjátok nyugodtan piskótához. 

Hozzávalók:

  • 3 tojás 
  • 30 g barna rizsliszt
  • 20 g zabpehelyliszt (zabpehely lisztté darálva a mákdarálóban)
  • 8 g negyedannyi ugyanannyi édesítő

 

Elkészítés:

  1. A fehérjét és a sárgáját külön edényben szétválasztom.
  2. A fehérjéket elkezdem habbá verni. Amikor már szépen összeállt, hozzászitálom az édesítőt.
  3. A sárgákat is kicsit kihabosítom, majd óvatosan beleforgatom a fehérjehabba.
  4. Végül apránként a lisztet is a tojásos habba keverem, és nagy mozdulatokkal, hogy ne törjön a hab, összekeverem.
  5. Légkeveréssel 160 fokra előmelegített sütőben 10-13 percig sütöm egy kb. 20x30 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsiben.
  6. Ezután rácsra borítom a piskótát, lehúzom róla a sütőpapírt, és hagyom kihűlni.

 

A túrókrém

Amíg hűl a piskóta, elkészítem a túrókrémet.

Hozzávalók:

  • 500 g túró
  • 200 g tejföl
  • 25 g negyedannyi ugyanannyi édesítő
  • 300 g cukrozatlan habtejszín + 5 g negyedannyi ugyanannyi édesítő
  • (én a habhoz raktam még egy csomag habfixálót is, biztos ami tuti, de teljesen feleslegesnek bizonyult)

 

Elkészítés:

  1. A túrót, tejfölt és az édesítőt keverőtálba teszem és átmegyek rajtuk botmixerrel.
  2. A habtejszínt az édesítővel kemény habbá verem.
  3. Vegyítem a tejszínt és a túrós cucccot egymással, majd az egész krémet a piskóta tetejére kenem (a piskótát miután kihűlt, visszatettem az időközben tisztára mosott tepsibe).
  4. Megszórom a tetejét gránátalmával (gondolatban eperrel), csinálok rá egy piros tortazselés bevonatot és hagyom kb 2-3 órát, vagy egy teljes éjszakát a hűtőben. 
  5. (Nekem nem volt piros tortazselém, úgyhogy 2 dl folyadékban (víz+cukormentes málnaszörp) elkevertem 4 csapott tk étkezési zselatint, majd forrásig hevítettem. Utána hagytam kicsit hűlni, és ráöntöttem a gránátalmára.)

A harmadik szülésem története -kórházban, mégis egyedül ;)

A harmadik szülésem, vagyis ez volt a leghihetetlenebb az eddigiek közül. Az orvosom csak annyit mondott rá, hogy ő se nagyon hinné el, ha nem a saját kismamája lennék. 

lenaszuletes.jpg

Az orvosi statisztikák szerint többedik terhességnél gyakori az, hogy a kitolási szakasz lerövidül, viszont maga a vajúdás sokkal fájdalmasabb és hosszadalmasabb folyamat lehet, illetve a szülés után a méh összehúzódásának folyamata is fájdalmasabb. Igen, ez mind igaz volt nálam is, de most hagyjuk a statisztikát, jöjjön a sztori.

Az első és legfontosabb dolog, amit megemlítenék, hogy a harmadikat indított szülésnek terveztük. Ha még emlékeztek az első szülésem történetére (itt olvashatjátok), akkor tudjátok, hogy mivel 9 nap túlhordás után sem bújt ki, indítani kellett, és minden rendben ment, viszonylag gyorsan, abszolút komplikációmentesen, természetes úton született meg az első kisfiam. Sokaknak van az indítással kapcsolatban negatív élménye, például hogy az oxytocin (amit az indításhoz használnak) csak ront a dolgokon, vagy emiatt került sor császárra, stb. De a rohamszülő alkatoknak ez általában nem szokott bezavarni, úgyhogy semmi rossz érzet nem volt bennem az indítással kapcsolatban. Főleg úgy, hogy -ahogy említtettem- az elsőnél is minden rendben volt. Sőt, mivel a második szülésem már egy igazi rohamszülés volt, hiszen rögtön 5 perces fájásokkal indult, és szinte már kint volt a feje, mire beértünk a kórházba (itt olvashatjátok), ezért az orvosom biztos volt benne, hogy a harmadik sem lesz lassú menet. Márpedig nekem antibiotikumot kell kapjak vajúdás közben. Miért? A második szüléstörténetem végét ha elolvassátok, feleleveníthetitek az infót. Tudtuk, hogy ha magától indulna be ez a szülés, akkor örülhetünk annak, ha időben érünk be a kórházba, akkor pedig megintcsak nem lesz idő az antibiotikumra. 

A nagy terv az volt, hogy a kiírt időpont előtti napon, szombaton indítjuk a kisasszonyt a nagyvilágba, mert aznap nem kellett ügyelnie az orvosomnak, végig ott tudott volna lenni. Volna, merthogy nem így alakult a dolog: a tervezett előtti napon ugyanis beindult a szülés.

Már pár nappal korábban éreztem, hogy nagyon közel van a szülés pillanata. Egyrészt szinte alig mozgott már a kiscsaj, ő is készült élete első nagy kalandjára. Másrészt pedig állandóan fájásaim voltak. Mivel ezek rendszertelen időközönként (7-9-12 perc) jöttek, ezért tudtuk, hogy még nem szülünk, de a biztonság kedvéért szinte minden nap voltunk bent CTG-n. 

Ahogy írtam, egy szombati napon szerettünk volna indítani. Előző nap, pénteken már a férjem szabin volt, épp a Decathlonban vásároltuk a fiainknak a közelgő úszótanfolyamhoz szükséges eszközöket. Eközben is folyamatos fájásaim voltak, de mivel már napok óta ez ment, és még mindig veszettül rendszertelenek voltak, próbáltam túlélni, és nem foglalkozni velük. A telefonomban el volt mentve egy jegyzet, oda írtam fel a fájásokat, azon keresztül figyeltem mikor lesznek végre rendszeresek. Na szóval ott vásárolgattunk a Decathlonban. Nevezhetnénk vajúdva vásárlásnak is: mikor jött egy fájás, akkor megálltam, megkapaszkodtam egy polcban, aztán mentünk tovább. Mi sem természetesebb, mint Decathonban vajúdni. 

Mikor hazaértünk, már elegem volt az állandó fájásokból, de tartotta bennem a lelket az, hogy másnap úgyis be lesz indítva, véget ér ez az időszak, és a kezemben tarthatom a picilányt. Úgy döntöttem hamarabb véget ér ez a nap, ha megpróbálom a hátralévő részét átaludni. Le is feküdtem, a férjem pedig elment a fiúkért az oviba. Én nyilván nem tudtam elaludni, folyamatosan írogattam a fájásokat a telómba. A káosz fájásokból épp akkor lettek szép, percre pontos, rendszeres fájások, amikor ők hazaértek. Persze hány percesekkel is indulhatott már megint, ha nem 5 percesekkel? Azonnal szóltunk anyósoméknak, hogy jöjjenek vigyázni a gyerekekre. 

Útközben jeleztük az orvosomnak, hogy idő van. Mivel másnapra terveztük az indítást, ő épp egyedül volt otthon a pici gyerekével. Mivel hirtelen nem volt kire hagynia a babát, és egyébként is elég közel lakik a János Kórházhoz, megbeszéltük, hogy amint élessé válik a dolog bejön, és addig max odaadja a kollégáknak a gyereket (mármint a sajátját :D ). 

Hárman voltak bent a szülőszobában: két idegen szülész-nőgyógász és az a szülésznő, aki teljesen véletlenül az előző szülésemnél is bent volt. Az még a Péterfyben történt, de ahogy az orvosom, úgy ő is átjött a János Kórházba. Én egészen addig, amíg meg nem vizsgáltak, biztos voltam benne, hogy már nincs sok hátra. Egyikőjük megnézte a méhszájat, és csak annyit mondott, hogy "ez még órák kérdése". Na azt hiszem itt szakadt el nálam a cérna. Mi az, hogy órák kérdése, hiszen én már érzem, sőt biztos voltam benne, hogy ez már a végjáték. Itt apró betűvel megjegyezném, hogy 20 perc múlva kint volt a kislányom, de ne szaladjunk ennyire előre ;) 

Szóval én összeomlottam. Mint amikor fejben szétesel futás közben. Eszméletlen fájdalmaim voltak, elképzelhetetlennek tűnt, hogy én ezt még órákig kibírjam. Azt hajtogattam, hogy soha többet nem szülök, és menyire utálom ezt. A helyzetet csak rontotta, hogy bármikor megvizsgálták a méhszáj állapotát, az valami kegyetlenül fájt. Az egyik doki burkot repesztett, merthogy megint nem folyt el magától a magzatvíz. A másodiknál is volt burokrepesztés, ami inkább megkönnyebbülést hozott, nade ez a mostani... rettenetesen fájt, biztos voltam benne, hogy ez valami kókler burokrepesztés, és lehetne sokkal szakszerűbben is csinálni. Nem is akartam, hogy hozzám érjenek, az oldalamra feküdve vártam a "véget". Aztán egyszercsak jelzett a gép: vészesen alacsonyra csökkent a kislány szívfrekvenciája, ezáltal az oxigénellátottsága is. Kaptam oxigénmaszkot... Ekkor már a férjem is megijedt. Én pedig hihetetlennek tartom, hogy nem vették észre, hogy idő van, és a gyerek csak azért nem kap levegőt, mert a szülőcsatornából kéne kinyomni. A bent lévő két orvos folyamatosan tájékoztatta mobilon az orvosomat, Kia doktort. Gondolom neki is azt mondták, hogy "órák kérdése"... Még szerencse, hogy ismer és elindult be a kórházba úgy, ahogy volt: gyerekestül. A kálváriám végét és azt, hogy a kislányomnak semmi baja nem lett, egy valakinek köszönhetem: a bent lévő ügyeletes szülésznőnek. Ő is megvizsgált (érdekes az nem fájt), de hiába mondta a két orvosnak, hogy szerinte közel van már a szülés időpontja. Miközben ők tanácstalanul fel-alá járkáltak a szobában, a szülésznő odajött a fejemhez és miközben a gépet figyelte, azt mondta nekem, hogy próbáljak meg nyomni egyet, az majd felgyorsítja a vajúdás folyamatát. Én pedig szót fogadtam: nyomtam egyet, a következő pillanatban pedig kint volt a kislányom a lepedőn. Persze senki sehol, a férjem "úristen kint van!" felkiáltására ugrott oda az ágyhoz mindenki. Ebben a minutumban lépett be az ajtón a Kia doktor széles mosollyal az arcán, amit azonnal a teljes megdöbbenés arckifejezése váltott fel. Meghúzta a lépéseit, úgyhogy ő ért oda elsőként az ágyamhoz és vette fel a kislányomat a lepedőről. 

Nekem csak az volt a fejemben, hogy na látjátok én megmondtam, hogy nem órák kérdése ez. Felfoghatatlan, hogy teljesen egyedül, ismét fájdalomcsillapítás nélkül szültem meg a kislányomat. Amikor a szülés után megvizsgált az orvosom, nemhogy semmiféle sérülést nem talált, de a méhlepény is maradéktalanul távozott, teljesen "tiszta" volt a méhem. A legjobb az egészben pedig az volt, hogy annak ellenére, hogy a gyorsaság miatt most sem volt idő az antibiotikumra, most szerencsére nem fertőződött meg a kislányom. 

Legközelebb már a negyedik gyermek születésével jövök, alig három hét van hátra :) 

 

Padlógáz után satufék-ilyen volt 2018

Életemben nem volt még annyi lendületem, sőt céltudatosabb sem voltam korábban soha, mint 2018 elején. Aztán 6 hónap után -ugyan nem kellett teljesen leálljak minden célommal és tervemmel, de- vissza kellett vennem a tempóból és el kellett engednem dolgokat. 2016 óta írok évértékelőt, az ideit semmi pénzért nem hagynám ki :) 

A képen a következők lehetnek: 2 ember, kalap és túra/szabadtéri

Januárban elindítottam a baba-mama tornámat. 4 évvel ezelőtt a futással érkezett az életembe a sport, ám azóta megtanultam, hogy keresztedzés nélkül nincs megfelelő futóforma. Vagyis nyilván lehet jókat futni egyéb edzések nélkül is, de én úgy vagyok vele, hogy ha valamivel még jobban ki tudom hozni magamból a maximumot, akkor azt a valamit csinálni is fogom. Ráadásul eléggé megszerettem ezt a típusú mozgásformát is. Ezért a csoportos fitness instruktor végzettségemet (amit tavaly szereztem meg) arra használtam, hogy jobb formába hozzam magam: súlyzós-és saját testsúlyos edzéseket, mobilizációs, stabilizációs és funkcionális gyakorlatokat, core tréninget, stb. iktattam be a mindennapjaimba. Ezek a gyakorlatok képezik a baba-mama tornáim alapját is. Magát a tornát azért hoztam létre, mert nagyon szeretek edzést tartani, emberekkel foglalkozni, de rájöttem arra, hogy három gyerek mellett olyan munkát kell végezzek, amit ovi-suli időben tudok csinálni. Márpedig edzeni jórészt délután-este mennek az emberek, nekem pedig akkor már a gyerekek mellett kell lennem. Így jött a baba-mama torna ötlete, vagyis a nagy célcsoportváltás: így legalább hasonszőrű lényekkel (értsd anyukákkal) találkozhattam, és a kislányom is vele egykorúakkal lehetett egy társaságban, ráadásul aznapra az erősítés is meg volt oldva.

A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember, ülő emberek, cipők, nappali és belső tér

Mivel az edző (is) holtig tanul, én is folyamatosan képeztem magam. Februárban Mummy Tummy tréner lettem, tehát még jobban tudtam segíteni az anyukáimat a szülés utáni regenerációban, az edzés szakszerű újrakezdésében és pl. a szétnyílt hasizommal is sokat foglalkoztam. 

A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember

 Az óráimat egyre többen látogatták, úgyhogy márciusban elérkezett az idő a bővülésre: már a hét minden napján tartottam edzéseket. Magán órákat is tartottam, illetve elkezdtem táplálkozási tanácsadással is foglalkozni. A kislányom közben betöltötte a második életévét, és szinte a teljes márciusunk ráment a bölcsis beszoktatásra. Sokan úgy gondolják, hogy baba-mama tornát csak az tarthat, akinek saját magának is babája van. Nos, ez nagyon nem így van :D Hetente kétszer még simán megoldható, hogy magammal vittem órát tartani a kiscsajt, de minden nap szerencsétlent nem lett volna jó ötlet magammal cibálni. Ráadásul óriási a felelősségem egy-egy órán, nagyon sok mindenre és mindenkire kell odafigyeljek, gyerekkel az oldalamon pedig ez óriási kihívás volt. Sokkal többet tudtam nyújtani onnantól fogva, hogy Léna bölcsis lett. A futás kicsit akadozott, mert -mint oly sokszor- sérüléssel küszködtem. Szerencsére ez most nem tartott sokáig, ahogy jött a tavasz és a jó idő, én úgy tudtam egyre jobban teljesíteni az Ensport-tól kapott edzéstervemet. A rendszeres erősítésnek hála pedig nem estem vissza sokat a futásban sem.  

A képen a következők lehetnek: 1 személy, napszemüveg és közeli

Azt hiszem május volt az a hónap, amikor elkezdtem fejlődni. Nem olyan jó idővel, de teljesítettem egy 50 km-es futóversenyt, nők között elsőként értem a célba. A munkámmal (a tornával, táplálkozással ) kapcsolatban rengeteg új tervem volt, elindítottam a kismama tornáimat is, állandóan maxon pörögtem, napi 6-8 órákat dolgoztam úgy, hogy közben 4-re már a gyerekekért tudtam menni. Minden a helyére került :) 

A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember, ülő emberek, cipők, nappali és belső tér

Aztán júniusban megtudtam, hogy alig 30 évesen hamarosan négyszeres anyuka leszek. Kicsit rá is csodálkoztam a dologra, hogy képes volt ez a gyerek egy fizikailag elég aktív időszakomban megfoganni. Az első sokk után (oké, lehet, hogy volt az többszörös sokk is) nagyon örültem neki, szóba sem jöhetett, hogy ne tartsuk meg. Az első trimeszterben eszméletlen fáradt voltam, állandóan hányingerem volt, migrének gyötörtek. Hogy a munkámra legyen erőm, főként a futáson spóroltam energiát, ezért az edzéstervnek kb csak a felét teljesítettem; az óráim előtt pedig konkrétan sírni tudtam volna, annyira fáradt voltam hozzájuk. Nade ha ez az ember munkája, akkor csinálni kell. Csináltam is, még a 8. hónapban is tartottam edzéseket, a futást pedig a 7.hónapban hagytam abba. Nade ennyire ne szaladjunk előre :) 

A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember, ultrahang és szöveg

Szerencsére a második trimeszterre elmúlt az eszméletlen fáradtság, és mivel minden rendben volt a várandóssággal, semmi nem indokolta, hogy abbahagyjam a futást vagy a tornákat. Mindent csináltam tovább, ahogy eddig, csak az intenzitásból vettem vissza. Úgy és addig csináltam a dolgokat, ahogy és amíg jólestek. A futással kapcsolatos idei terveimmel azonban (pl. Korinthosz 80) le kellett számoljak. Egyetlen cél maradt: mindössze addig és annyit futni, amíg jólesik, hogy szülés után ne kelljen még a futás terén is mindent a nulláról újraépítenem. És milyen jólestek ezek a futások, atyaég <3 Ami az edzéstervemet illeti: lehet, hogy az edzőm megelégelte a ramaty első trimeszteri teljesítésemet, a lényeg, hogy egy idő után egyszercsak már nem érkezett edzésterv. Egy szokásos hétfőn, mikor beléptem a TrainingPeaks-be (ahova érkeztek az edzésterveim), azt láttam, hogy tök üres, és az előző heti futásaimhoz sem érkezett semmilyen reakció... Próbáltam ezzel nem törődni (az edzéstervért nem fizetnem kellett, hanem írni, úgyhogy lehet hogy ez volt kevés, nem tudom), de még hetekkel később is volt olyan, hogy erről a "szakításról" álmodtam. Lehet, hogy fel kellett volna hívjam, de aztán idővel túltettem magam a dolgon. Azt hiszem egy jó darabig edző nélkül fogok futni. 

A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember, fa, asztal, gyermek, fű, túra/szabadtéri és természet

Az óráimmal kapcsolatban is rengeteget őrlődtem. Rájöttem arra mennyivel egyszerűbb volt munkavállalóként elmenni szülni, és milyen nehéz most ugyanezt vállalkozóként, egy nemrég indult tevékenységgel végigcsinálni. Gondolnom kellett a jövőre, nem hagyhattam mindent veszni, de nem tudtam, hogy kire bízzam ezt az egészet, mert ha nem találok egy megbízható embert, akkor az egész az enyészeté lesz. Mások fogják helyettem kibérelni a termeket, elvesznek a helyeim, az időpontjaim, a vendégeim. Állandóan a szülési szabimon és a majdani visszatérésemen járt az agyam. Ezek azonban olyan dolgok, amiket nem lehet előre fixen megtervezni, úgyhogy az állandó bizonytalanság picit rányomta a bélyegét a hangulatomra. Végül elengedtem a nagy tervezéseket, hagytam had alakuljon minden a maga idejében, és csak a jelenre koncentráltam, 

A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember, álló emberek, cipők, fa, égbolt, rövidnadrág, túra/szabadtéri és természet

Mivel javarészt fizikai munkát végzek, ami nagyon kifárasztott, egy idő után le kellet adnom a kismama tornáimat, a magán órákat és a táplálkozási tanácsadást, hogy minden energiámmal a legjobban jövedelmező ággal tudjak foglalkozni: a baba-mama tornákkal. Ezek az elengedések is megviseltek, de akkor volt a legrosszabb, amikor már ezeket a tornákat is folyamatosan le kellett építenem. Megfelelő helyettesítést (akitől vissza is kapom majd az óráimat) szülés utánra végül sajnos csak heti két alkalomra találtam, ezért a többi órámat Vácott és Sződligeten el kellett engednem, mert tudtam: egyhamar úgysem tudnám csinálni őket. Minden, amit januártól felépítettem, azt kezdhetem újra majd valamikor. Hogy mikor, az majd a jövőben kiderül, mert tudom, hogy babával max heti két tornát fogok tudni megtartani, nem cipelhetem heti 5 délelőtt magammal mindenfelé... A többit pedig csak akkor kezdhetem el újra felépíteni, ha a pici bölcsis lesz. Az pedig nem egyhamar fog bekövetkezni ;) 

A képen a következők lehetnek: 2 ember, ülő emberek és gyermek

Szerencsére a fizikai munka nemcsak kifáraszt, de eszméletlen energiával képes feltölteni. A szűk környezetem állandóan azt kérdezte meddig tartok még órákat, talán abba kéne már hagyni. Én viszont nagyon élveztem a mozgást, az óratartást, nem volt semmi gond. Sőt, egy idő után, amikor már csak legszívesebben egész nap pingvinjárásban közlekedtem volna, egyedül az óráimon éreztem magam erősnek, strapabírónak. Akkor ott a lányokkal, a zenére, a gyakorlatok közt nem fájt, nem húzódott semmi, imádtam az egészet! 

A képen a következők lehetnek: 1 személy, állás, égbolt, túra/szabadtéri, természet és víz

 A futásra viszont egyre kevesebb erőm maradt. Tudtam, hogy a munkámra kell koncentráljak, azokat a tornákat meg kell tartanom, illetve a három gyerekemet is nevelni kell, nem kevés energiára van hozzájuk szükségem, ezért a fennmaradó időben inkább pihentem, így egyre inkább kiszorult a futás a mindennapokból. Végül 7 hónapos pocakkal futottam utoljára. Azt hittem engem majd aztán igazán meg fog viselni a leállás, de igazából kicsit fellélegeztem, hogy legalább ezen a fronton pihenhetek. Meg aztán minél többedik terhesség, annál jobban megviseli az anya szervezetét. Már az első terhességnél sem lehet csak úgy futogatni, nagyon sok mindennek klappolnia kell. Én rendszeresen gátizom tornáztam, odafigyeltem a medencém, derekam állására futás közben, de még nekem is eljött az a pillanat, amikor nem akartam már tovább feszíteni a húrt (vagyis a méhszalagokat ;) ). 

 

A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember, álló emberek, gyermek, fa, cipők, túra/szabadtéri és természet

Mikor pozitív lett a teszt, úgy gondoltam ez a kilenc hónap maga lesz az örökkévalóság, és negyedszerre már nagyon nem lesz türelmem végigcsinálni. Nos, az utóbbi az igaz lett :DDD , de az előbbivel nem értek egyet. Az első és a második trimeszter szinte észrevétlenül repült el. Most már a harmadik trimeszterben vagyok, visszavettem a munkából, december 19-én tartottam utoljára tornát, már csak egy kis adminisztrációs munka van, aztán 100%-ban ráhangolódok a szülésre, a baba érkezésére. Vagyis végre elkezdhetek ezekkel a dolgokkal foglalkozni, merthogy semmi nincs még összerakva. Se babakelengye, se szülési pakk a kórházba, se babaszoba.. Most még minden a feje tetején áll, ezért ezekre a dolgokra fogok a hátralévő időben összpontosítani,

A képen a következők lehetnek: 3 ember, ülő emberek, cipők és belső tér

 Hogy mi lesz ezután, arról fogalmam sincs. Egy biztos: végeztem az újévi fogadalmakkal, semmit sem fogadok meg, mert betarthatatlan ígéretekkel nem csapom be magam; amit pedig el szeretnék érni, azon úgyis maximálisan fogok dolgozni 2019-ben is. Terveim azért vannak, nagyvonalakban ki-kirajzolódik azért néhány dolog így előre is. Szeretnék augusztusban visszatérni az óratartáshoz, de csak heti kétszer, mert baba mellett többet bevállalni felelőtlenség lenne. A munkámmal kapcsolatos többi célt hagyom majd magától kibontakozni. Nincs elvárás önmagammal szemben, így nincs nyomás, nincs stressz ;) 

A képen a következők lehetnek: 1 személy, állás, cipők és belső tér

És szeretnék futni. Nem szorítom keretek közé, hogy mikor húzok újra futócipőt. Nincs célverseny, nincsenek kimondott számok, nem esek a kényszer csapdájába, Egyszer már feltámadtam "halottaimból", a harmadik gyermekem születése után 3 héttel már futottam, fél évvel később lefutottam az első maratonomat. Mindezt úgy, hogy az előző terhességem alatt semmit sem sportoltam. Egy valamit tudok biztosan: feladni sose fogom. Mert a győzelem az, ha nem adod fel.

BUÉK kedveseim!! 

Tejbegríz -cukormentes, tejmentes, gluténmentes, ir recept

Minek enném a búzadarás verziót, ha itt van ez, ami nem károsítja a bélflórámat, ráadásul a lassú felszívódású szénhidrátnak köszönhetően nem ingadozik a vércukorszintem sem. Ráadásul ugyanolyan finom, mint a hagyományos, csak ez az egészségbarát verzió. 

kakaos_tejnegriz.JPG

Hozzávalók:

  • 250 g (mandula)tej
  • 3 púpozott evőkanál (50 g) barna rizsdara
  • 8 g negyedannyi ugyanannyi édesítő

 

  • a kakaóshoz cukrozatlan kakaóport használtam
  • a fahéjashoz pedig fahéjat

(milyen érdekes, mi?) :D 

fahejas_griz.JPG