2014. januárban kezdtem futni.
Emlékszem, épp a konyhában ügyködtem valamit, amikor az ablakon át láttam, ahogy az egyik szomszéd anyuka elfut a házunk előtt. Anyuka? Fut? Nincs 0-24 a gyerekeivel?
Milyen szabadnak, könnyednek és gondtalannak tűnt, ahogy tovalibbent.
Addig eszembe sem jutott, hogy fussak. Abban a pillanatban viszont minden megváltozott. "Ha ő is megteszi, akkor én is. - gondoltam." Akkor még 1 km sem ment belesétálás nélkül.
Akkor még technikai ruháim sem voltak, mackóban futottam, olcsó edzőcipővel a lábamon.
Akkor még nem gondoltam, hogy ekkora
futóbolond leszek, és azt sem, hogy a futás lesz nekem a Maslow-piramis csúcsa.
2014
március végén futottam az első 10 km-emet
májusban, a Coca-Cola Női Futógála volt az első versenyem
2014-ben 185 km-t futottam
2015
márciusban futottam először 25 km-t
ekkor már sokat akartam és gyorsan, le is sérültem: majd'3 hónapig nem futhattam csonthártyagyulladás miatt
augusztusban már a szívem alatt hordtam a 3. gyermekemet és belustultam, innentől nem futottam egy métert sem a terhességem alatt
ebben az évben 401 km-t futottam
aztán eljött
2016
márciusban megszületett a kislányom
3 héttel később elkezdtem babakocsival futni (katt ide)
júniusban teljesítettem a Kékes Csúcsfutást (katt ide)
júliusban, a 28. szülinapomon, addigi leghosszabb távomat, 28 km-t futottam
szeptemberben lefutottam a WizzAir félmaratont (katt ide)
elindítottam a blogomat
3 héttel később pedig, szülés után 6 hónappal életemben először maratont, azaz 42,2 km-t futottam (beszámoló itt)
novemberben teljesítménydiagnosztikán jártam, hogy kiderítsem jó úton haladok-e (katt ide)
decemberben megkeresett az ENSPORT, azóta velük, azaz edzővel futok (itt írok róla)
az év utolsó napján részt vettem az első terepfutásomon Csömörön, ahol korosztályomban (20-29 évesek) 3. lettem (beszámoló itt).
Nem szoktam büszke lenni magamra a satnya önértékelésem miatt, de most mégis jó érzéssel tölt el, mikor ezekre a futásokra, élményekre, a teljesítményemre gondolok. Nem azért, mert repesztek ezerrel, nagyon nem repesztek... de kitartó vagyok és szeretek futni.
Én, aki az ortopédián egész éves felmentést írattam tesiből.
Én, aki már akkor is kész voltam, ha sétálnom kellett.
Én, aki soha nem sportolt semmit.
Én, akinek 3 kicsi gyereke van.
Úgy érzem, török fel, mint a talajvíz.
Ezzel a kis összefoglalóval kívánok nektek boldog új évet, és azt, hogy az új évre kitűzött céljaitokat minél sikeresebben tudjátok teljesíteni!
2016-ot 1058 km-rel zárom.
2017, én várlak! ;)
